HU | EN
VEREBICS ÁGNES
SCROLL DOWN

VEREBICS ÁGNES

A műtárgyat, függetlenül attól, milyen médiumban ölt testet, művészetként ismerve lehetőségünk nyílik arra, hogy bepillantást nyerhessünk összefüggések és viszonyok rejtettebb szerkezetébe.

  Lehullhat az első fátyol. Distancia képződik a látás alkotta képzetünk és a realitás között. Semmi nem pusztán annyi mint aminek látszik sőt, tulajdonképpen nem is az.

A hordozók legyen az vászon, alumínium vagy plexi, megfeszített mozdulatok és hangsúlyos érzelmek megjelenésének helyszínei.

Kifejezetten foglalkoztatnak az arcok változatos rajzolatai, akár emberi vagy állati ábrázat megfestéséről legyen szó. Vajon mi tárul elénk az arcok látványa mögött? Mit mutat meg és takar el? És te mit látsz ha szembenézel magaddal?

  Az állatportrék magát a humanitást relativizálják, például a melankólikus hóbagoly vagy a macskák, nyulak torz portréi, amelyek abject hatása éppen antropomorf, neurotikus karakterükből fakad.